Liberális „komcsi” vagyok!

Egyike azoknak a „komcsiknak”, aki a FIDESZ (saját pártigazgatójuk mondta!) nyilvántartása szerint nem fog rájuk szavazni vasárnap.

Nem fogok a Fideszre szavazni, mert az elmúlt négy évben személyesen éltem át, hogy mit jelent, ha egy várost, mondjuk éppen Salgótarjánt a Fidesz irányít. Itt élünk, látjuk milyen, ha egy „médiapolgármester” kezébe kerül a hatalom. Mitől lenne jobb ez egy-két szinttel magasabban? Ugyan már?
A Fidesz ígéretei (csökkentünk minden terhet, de ugyanakkor több pénzt adunk mindenkinek) nevetségesek, aki ezeket elhiszi, az meg is érdemli. Nekik is jár egy kis csalódás, aki tehát csalódni akar: tessék nyugodtan a Fideszre és Melindára szavazni!

A Munkáspártra sem szavazok, mert hithű és jószándékú emberek ugyan, de a jövőhöz nekik semmi közük. A választás pedig a jövőről szól.

Viszont nem is a „szebb jövő”-ről. Ezt ez az ország (és a világ jelentős része) egyszer már átélte. Szörnyű volt. Ennyit róluk.

Az LMP sajnos nem vehető komolyan. Gondoljunk bele: indul egy csapat az amúgy szánalmas magyar labdarúgó bajnokságban „Lehet más a magyar futball” néven. Belegondoltunk?

Én tehát már csak egy olyan liberális „komcsi” vagyok, hogy bizony az MSZP-re fogok szavazni. Mert meggyőződésem, hogy minden liberálisnak el kell menni vasárnap és az MSZP-re kell szavaznia. A politikában szokatlan módon: becsületből!
Az elmúlt nyolc évből hatot-hetet az MSZP és az SZDSZ együtt kormányzott. Ha voltak sikerek, eredmények (voltak!), akkor az érdemek közösek. Ha voltak kudarcok (voltak!), akkor a felelősség is közös.

Ezért!
Egyszerű, nem?

Ercsényi Ferenc
Tarjáni Városlakó Egyesület



TARJÁNI VÁROSLAKÓ-ként, a világra nyitott, liberális, az értékeket befogadó lokálpatriótaként szeretem a sokszínűséget.

Szeretem a feketét például. Selymes hajú nőben, gőzölgő, aromás kávéban. A politikában azonban riaszt, taszít.

A narancs meleg színét is szeretem. Hajnalban, amikor felkel a nap, vagy éppen egy hosszú pohárban, sok jéggel. A politikában viszont unalmas.

Salgótarjánban az elmúlt egy-két évben túl sok volt a narancsból. Bárhova mentem narancsot találtam. Ráadásul olyan citromízűt, olyan „magyar narancsot”.
Volt köztük szép, friss, de túl sok volt az ízetlen, lejárt szavatosságú is, némelyik tele fekete foltokkal.
Salgótarjánban majdnem minden olyan egyszínűnek tűnt. Vagy csak azt akarták egyesek, hogy annak tűnjön.
Pedig ahogy az életben, és a mindennapokban úgy a politikában is a sokszínű a szép és a jó. Magyarország és Salgótarján akkor lesz élhető, ha benne békésen megfér egymás mellett a narancs, a zöld, a piros és a kék.

Én április 11.-n a sokszínűség és az egyeduralom, a monotónia közül fogok választani. Arra fogok szavazni, akiről tudom és elhiszem, hogy nem akar a „saját, egyeduralkodó színeibe” öltöztetni. Aki elfogadja, hogy én néha más színben látom és akarom is látni a világot.

Én tehát ezek után tudom, hogy kire fogok szavazni.
Tudom, hogy szavazatommal Boldvai Lászlót támogatom.

Eötvös Mihály (MDF) előbb visszalépett, majd bejelentette, hogy a FIDESZ jelöltjét támogatja.

Miért nem volt ez túl nagy meglepetés? Mondjuk az lett volna világszenzáció, ha a város reklámtábláinak jelentős részének (?) tulajdonosa nem így tesz. Hiszen a saját reklámfelületeit megvásárolta a Fidesz, ezek után "ráindulni" eladóként a vevőre....na ez azért már érdekes fejlemény. Nem is következett be.

Hiába, az üzlet az üzlet!

Részletek GUSZTOS ISTVÁN írásából

Valóban nem könnyű eldönteni, hogy demokratikus meggyőződésű ember melyik pártra szavazzon - melyikre szavazhat egyáltalán úgy, hogy ne kelljen magát megbocsáthatatlanul következetlennek tartania. Annyi világos, hogy a Jobbikra teljes értelmű, becsületes ember nem szavazhat - azok az „eszmék”, amelyeket ez a párt képvisel, régóta ismertek, és hatalmas áldozatok árán győzettek csak le. Feltámasztásuk kísérlete is nemzet- és emberellenes bűn, amelynek sokféle magyarázata lehet, de mentsége egy sincs. És mégis: azzal kell számolni, hogy hazám felnőtt lakosságának jelentős része ilyen bűnt készül elkövetni. Ezért a felelősséget kinek-kinek magának kell viselnie, de az is biztos, hogy e helyzet kialakulásában a demokratikus pártok és a Fidesz vétkei, ha nem is egyformák, de hatalmasak.

Azt hiszem, liberális embernek, általában demokratának döntés előtt meg kell fogalmaznia, milyennek látja a Fideszt: választása azon múlik, mit gondol erről a minden fölmérés szerint kormányra kerülő pártról. Alapkérdés: veszélyezteti-e a demokráciát vagy sem; egyáltalán: demokratikus párt-e a Fidesz vagy valami más?

Azon töprengek: vajon demokratikus-e, mérsékelt-e az a párt, amely nem zárkózik el a szélsőségektől? Demokratikus-e az a párt, amely a mérsékelt vetélytárstól határolódik el, de annyira, hogy a legszélső szélsőjobboldallal szemben sem hajlandó vele összefogni, sőt, inkább ráuszítja akár a nyilas utcai-lelátói hordákat is - hogy aztán később mérsékelt, polgári demokratikus vetélytársát a nácikkal-nyilasokkal egy sorban emlegesse? Anélkül, hogy az utóbbiakat egyértelműen megbélyegezné.

Tudatos, következetes liberális utoljára talán 1994-ben szavazott, szavazhatott a Fideszre - de akkoriban is csak úgy, hogy nem értékelte megfelelően az aggodalomra okot adó jeleket. 1998-tól már az ellenfeleit a nemzetből kitagadó, politikáját durva hazugságokra, rágalmakra építő, kiépülő médiabirodalmában szélsőjobboldali sajtómunkásokat alkalmazó, majd bankárkormányozó, helytartótanácsozó, utcai hordákat bujtogató pártra liberális választó, sőt: egyszerűen következetes demokrata (aki a mégoly fogyatékos magyar demokráciát is valós értékén becsüli), legyen bármilyen világnézetű, nem szavazhatott.

A fenyegető fideszes túlhatalom ellenében a demokratikus pártoknak a megszervezhető legnagyobb erőt kellett volna fölvonultatniuk. Ám ezek a pártok általános válságukban még arra sem voltak képesek, hogy a helyzettel komolyan szembenézzenek - nemhogy arra, hogy megfogalmazzák a teendőket. Meggyőződésem, hogy csak hárompárti (MSZP-SZDSZ-MDF), kapcsolt listára, első fordulóban is közös jelöltekre épülő választási koalíció lett volna képes a Fidesz-Jobbik alkotta tömbbel szemben esélyeket adó erő fölvonultatására. Ilyen koalíció garantálhatta volna - megfelelő megállapodás alapján - a két kisebb párt önálló parlamenti létét, így az öt párttal működő parlamentet. A hárompárti választási koalíció kezdeményezésére a relatíve legerősebb MSZP-nek lett volna lehetősége. Ez a lehetőség azonban elmúlt, mégpedig anélkül, hogy az illetékesek fölismerték volna.

Az LMP és az MDF-SZDSZ alkotta „demokratikus centrum” közös jellemzője, hogy politikailag-világnézetileg azonosíthatatlanok, parlamenti politizálásuk kalkulálhatatlan. Az LMP megnevezéséből olyan populista demagógia árad, amely számomra elviselhetetlen - őszintén megdöbbent, hogy ilyen nevű tömörülés értelmesnek, komolynak ismert embereket (pl. Szilágyi Ákos) is meg tudott nyerni magának. Ezzel együtt minimális az esélyük a bejutásra.

Az MDF-SZDSZ alkotta „centrumra” mindenekelőtt a teljesen eszmény nélkülivé vált „megújult” SZDSZ miatt nem tudok szavazni; látni kell azonban, hogy mindkét párt belső működésének demokratikus, az MDF esetében akár jogszerű voltával szemben is komoly kétségek merülnek föl. A közös eszmények nélküli formáció vélhetően széthullik akkor is, ha - ami valószínűtlen - bekerülne a parlamentbe.

Mindkettőjükről elmondható, hogy retorikájukban inkább az MSZP-t támadják, semmint a túlhatalommal fenyegető, szélsőjobbal összevegyült Fideszt - okkal föltételezhető akár az is, hogy az első adandó alkalommal csatlakoznak az új kormánypárthoz, ha annak szüksége lesz rájuk.

Azoknak, akik a Fidesz általam elővezetett megítélésének lényegével egyetértenek, a fő kérdésük nyilván az, hogy melyik erő jelentheti a Fidesz érzékelhető, tényleges, közép- és hosszabb távon esélyes demokratikus alternatíváját.

Ma csak az MSZP látszik ilyennek.

És most hosszan kellene sorolnom az MSZP-vel szembeni fenntartásaimat - de nem teszem. Minden, ami e tekintetben fontos, „balliberális” lapokban elérhető. A sok jogos kifogással együtt is úgy gondolom, a következetes demokratának a mai körülmények között az MSZP a legjobb választás.


Az MSZP a viszonylag legjobb választás a liberálisoknak is: az egyetlen párt, amely az elmúlt években támogatott (ha nem is mindig következetesen) fontos liberális törekvéseket; az egyetlen az új parlamentben, amelynek van/lesz elkötelezetten nyugatos szárnya.

És az egyetlen, amelynek puszta léte is azon múlik: képes lesz-e magát a Fidesz modern, európai értelemben vett szociáldemokrata alternatívájaként újrafogalmazni. Ha igen, az teret nyithat a valóban megújuló liberalizmusnak is - annak a liberalizmusnak, amely akarva-akaratlan szövetségese a szociáldemokráciának mindaddig, amíg az európai kultúrájú magyar jobboldal nem képes politikai erővé formálni magát.