Az alábbiakban közzéteszem néhány, a város Közgyűlésében az elmúlt három évben elmondott véleményemet, beadott interpellációmat, kérdésemet.

Idézek az elmúlt évek néhány sajtótájékoztatójából is.

Mindezt a teljesség igénye nélkül természetesen.

Ercsényi Ferenc

 

 

 

Az alpolgármester diplomaügye

Az elmúlt egy-két hétben minden találkozáson, beszélgetésen, ahol a közügyeink szóba kerültek visszatérően kaptam a kérdést: mi a véleményem, vagy mi a véleményünk dr. Fenyvesi Gábor alpolgármester úr diplomaügyéről, miért nem szólalunk meg az ügyben, miért hallgatok én ,miért hallgat az SZDSZ a kérdésben?

Előre kell bocsátani, hogy kínos és kellemetlen ügyről van szó, olyan ügyről, amelyben csak és kizárólag a tények pontos ismeretében illik, szabad és lehet határozott véleményt formálni és nem helyes a „városi legendák” alapján akár elítélni, akár felmenteni bárkit is. A vád súlyos, és mint mindig most is megillet mindenkit az ártatlanság vélelme.

A kérdés ugyanis az, hogy dr. Fenyvesi Gábor alpolgármester úr jogosan használja-e a doktori titulust, és amennyiben nem, akkor ezt szándékos megtévesztésből vagy pusztán ismerethiányból teszi-e?

Nézzük meg a kérdést alaposabban, hiszen többféle „output” lehetséges és jöhet szóba.

A legjobb változat
Az ominózus egyetem rendelkezik a szükséges akkreditációval, a tanulmányokkal minden rendben van, az egész ügyet „ad acta” lehet tenni.

Az érdekes változat
Az egyetemnek nincs meg a kellő akkreditációja, de erről az ott tanulók, a hallgatók nem tudtak. Ebben az esetben valószínűleg (szinte biztosan) felvethető az egyetem jogi felelőssége, de természetesen megkérdőjelezhető a hallgatók viszonya is. Egy egyetemi hallgatótól minimumként várható el ugyanis, hogy „tudja, hogy hova jár”, az iskola, amit elvégez, milyen típusú bizonyítványt, oklevelet ad számára a tanulmányaik befejeztével.
Ez véleményem szerint etikai kategória.

A súlyos változat
Mind az egyetem, mind Fenyvesi Gábor tisztában volt a ténnyel, hogy az egyetem nem adhat ki Magyarországon érvényes doktori címet. Az alpolgármester úr ennek ellenére azt tudatosan használja, vesz igénybe olyan juttatás(oka)t, melyekre nem lenne jogosult. Ezen változat fennállásakor az összes szereplő esetében jogi típusú eljárásnak kell következnie.

Ma még nem tudjuk, hogy mi az igazság, ezért határozott álláspontom és álláspontunk, hogy meg kell várni a hivatalos választ mindezen kérdéseinkre, majd amikor a tények rendelkezésre állnak, akkor kell az ügyben (pro vagy kontra) határozott és markáns véleményt kialakítani.

Ígérem, hogy akkor ezt meg is teszem és meg is tesszük!

Salgótarján, 2007. április 24.
Ercsényi Ferenc

 

 

Dísztere lesz Pálfalvának?

Salgótarján város Közgyűlése elkészítette a közterületek besorolásának új rendjét. A javaslatból –nem először- Zagyvapálfalva ismét kimaradt, közterületeink ismét a hátrányosabb besorolási kategóriába kerültek.

A Zagyvapálfalváért Baráti Kör elnökségének és elnökének, LOSONCZI TAMÁS-nak a kérésére ERCSÉNYI FERENC, a Szabad Demokraták Szövetsége önkormányzati képviselője módosító javaslatot nyújtott be a Közgyűlés áprilisi ülésén.

Ennek értelmében a Gorkij-telepi ABC előtti terület és annak környezete bekerült a „dísztér” besorolásba!

Ez a minősítés a terület szépítését, kiépítését és természetesen a mainál sokkal gyakoribb gondozását is jelenti, hasonlóan Salgótarján belvárosának szép tereihez.

A Közgyűlés elfogadta a Losonczi Tamás által kidolgozott és Ercsényi Ferenc által előterjesztett javaslatot, így van remény, hogy Zagyvapálfalva egyik központi, sokak által használt közterülete végre egy városrész esztétikailag is megfelelő centrumává váljon.

Zagyvapálfalváért Baráti Kör

Ercsényi Ferenc
önkormányzati képviselő
SZDSZ

 

 

Salgótarján: honnan, hova?

Készült egy esős délután, amikor kialudtam magam („a polgár arról ismerszik meg, hogy ebéd után alszik egy órácskát”), nem volt semmi más dolgom és a megelőző néhány napban sokat beszélgettem városlakókkal.

Ezt az írást elemző szándékkal készítettem és (egyelőre csak) belső vitaindítónak, gondolatébresztőnek szánom. Lehet és kell is vele vitatkozni, lehet és kell is formálni, alakítani – aztán majd meglátjuk, mi lehet a sorsa és a jövője. Talán még lehet valaminek az alapja is.

Ami az elkészítésére inspirált az a meggyőződésem, hogy Salgótarján vágtat a vesztébe, s amennyiben nem történik valami (de tényleg nem tudom mi!) fontos és lényeges változás, úgy a címben feltett „hová” kérdésre a válasz pofonegyszerű: a teljes (gazdasági, morális, stb..) csődbe.

Egy kis történelem, egy kis visszatekintés
Csak röviden persze.
A rendszerváltás és a 90-s évek a várost teljesen felkészületlenül érték. Emlékezzünk: olyan városban, megyében éltünk, ahol 89-ben még vissza lehetett fordítani egy országos hetilapot a megyehatárról.
Az addig biztos megélhetést nyújtó ipar szétesett, vagy a termékek (üveg) váltak piacképtelenné, vagy a pesti központok (Vegyépszer, OBV) hagyták magukra nógrádi telephelyeiket.

A managament vagy visszavonult, vagy elköltözött, az alkalmazottak jelentős csoportja került a biztos, kényelmes, egyéni felelősséget és gondolkodást nem igénylő, a változásra reakcióképtelen komfortból bizonytalan élethelyzetbe. A város földrajzi fekvése (gazdasági szempontból) további hátrányt jelentett.

A rendszerváltás első következményeként szinte mindenhol életképtelen választási eredmények születtek. Az első parlamentbe írókat, költőket (Pál, Bilecz, Speidl, stb..) „sikerült” választanunk. Az előbb csak kiemelésszerűen említett tényeket súlyosbította tehát, hogy még véletlenül sem hozzáértő, lobbyerőt kifejteni képes képviselőkkel rendelkeztünk.
A városban sem volt jobb a helyzet, hiszen egy kaotikus választási eredményekből létrejött testület, gyakorlatilag saját maga (és persze a külső körülmények) foglyává vált. Az tény, hogy gazdasági, térségfejlesztési szempontból a város első négy éve értékelhetetlen volt.

A 94-s helyi választásokat követően a városban egyeduralkodóvá vált a helyi Mszp. Felelősségük megkerülhetetlen, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a háromszor 4 év alatt két ciklusban is azonos volt a helyi és az országos kormányzati oldal.
Az első ciklus röviden lezárható, annyiban hogy megállították a város mélyrepülését. De ez minden!
A következő nyolc évet, a további két ciklust a semmittevés jellemezte. Születtek ugyan látszatberuházások ( az egyszer talán megépülő –szerintem egyébként felesleges- elkerülő út, vagy az ún. „Ipari Park”) és megvalósultak infrastrukturális (csatorna, szeméttelep) beruházások is, ezek azonban a város általános helyzetén vajmi keveset változtattak.

Rengeteget rontott viszont ez a tizenkét év a város közállapotán. Csak tételszerűen: megszűntek vagy formálissá váltak az egyeztetések, a társadalmi viták; elkényelmesedett a teljes közigazgatás ideértve a város gazdasági szféráját is; átláthatatlan (vélhetően egyéni) érdekszövetségek mozgatták a döntéseket; gyakorlatilag megszűnt a sajtó kontrollja; tehetségtelen és adott esetben rosszindulatú helyi vezetők termelődtek ki.

Így érkeztünk el 2006-hoz, amikor helyben is bekövetkezett a nem várt „horror változat”, a teljes Fidesz tarolás.
Az okok közé tartozott elsősorban a helyi Mszp-n belüli, máig nem tisztázott (nem is ránk tartozó) belháború, az első Gyurcsány-kormány minősíthetetlen teljesítménye és Balatonöszöd is.

Az ország egészét tekintve elképesztő lett a következmény: Magyarországon kialakult a kettős hatalom, ráadásul egymással engesztelhetetlenül szembenálló felek közötti kettős hatalom. Vagyis van egy reformokra kényszerített (EU, konvergenciaprogram, gazdasági kényszer, stb..), de azokat érdemben kidolgozni képtelen kormány és egy, a reformokkal „csakazértis” ellenálló, sőt a folyamatokat(?) tudatosan fékező, az indulatokat felszító helyhatalom.

A városra ráfért a változás. De nem ez!
Salgótarján igazi esélye egy sokszínű városvezető koalíció lett volna, amelyben megfért volna egymással a Fidesz mellett a „felfelé” érdekérvényesítő lehetőségekkel rendelkező Mszp és Szdsz is.
Ha azonban ez nem is következett be, azért valamiféle változásban, némi új szemléletben, egy kicsit más stílusban vagy új típusú helyi politizálásban lehetett némi bizodalmunk nekünk is és persze minden salgótarjáninak is.

Nos itt értünk el arra a pontra, ami indokolja ennek a kis elemző írásnak a megszületését. Eltelt ugyanis egy bő fél év, ami elegendő idő kell legyen ha nem is az érdemi változásokra, az érdemi munkára, pláne nem eredmények produkálására, de minimum a választott irány helyességének megállapítására. És ez a választott irány (már ha ez irány egyáltalán!) szerintem zsákutca.

Ha ez igaz, akkor pedig pár kérdés óhatatlanul adódik. Hajlandó-e valaki visszamenni az utca elejére és megnézni a táblát, hajlandó-e szólni a többieknek és azok hajlandók-e visszafordulni?

Akkor lássuk a medvét, elő a farbával és nézzük meg, hogy milyen megállapítások következnek az eddigi fél év gyakorlatából.

Mit
Az első kérdés logikusan, hogy mit akar az új városvezetés, milyen elképzelései vannak a jövőt illetően? 

Jelen pillanatban az látszik, hogy semmit és semmilyenek! Elkészült ugyan egy ún. „salgótarjáni program”, ez azonban egyenlő a nullával, gyakorlatilag egy fércmű, ami semmilyen megalapozottsággal nem bír.
Egyetlen kapaszkodónak a „Fő tér II. ütem” és esetleg a Sportcsarnok minősíthető, ezek azonban nem újak és nem alapvető fontosságúak.

Az önkormányzati cégek esetében semmi nem történt, ami pedig igen (Gyerektábor) az vagy lényegtelen és/vagy hibás átszervezést eredményezett.

És mit nem
Elképzelhető, hogy csak nekem nincs elegendő információm, de jelenlegi legjobb tudásom szerint még csak gondolatkísérlet szintjén sem kerültek szóba a város jövőjét döntően és hosszútávon befolyásoló, egyébként az előző vezetések alatt is szőnyeg alá söpört feszültségek, problémagócok.
Ízelítőül: romakérdés, foglalkoztatás, elvándorlás, segélyezési rendszer, stb….

A kérdés, hogy az akarat vagy a mondanivaló hiánya az oka a problémák legalább felvetésének?

Hogyan
Ilyen történelmi előzmények után és hatalmi, erőviszonyok mellett minden józan politikai erőnek be kell(ene) látnia, hogy egyetlen út van, ez pedig a konszenzusos politizálás. Ennek a felismerésnek nyoma sem lelhető jelenleg. Nincs érdemi párbeszéd velünk, de ami ennél a város egészét tekintve nagyobb baj, az Mszp-vel sem. 
Ennek következményei az érdekérvényesítés és a lobby tekintetében könnyen kiszámíthatóak.

Kivel
Az első fél év káderpolitikájára (brrr…..) vagy a nagyon is tudatos (ez dermesztő) , vagy a teljesen átgondolatlan döntések a jellemzőek. Jellemző példa az új cégvezetői pályázatok esete, amikor senki nem tudta, hogy milyen feltételekre pályázik, így a kinevezést követő napon kellett tisztázni például jövedelmeket.

Továbbá az önkormányzati cégek esetében ment, akinek maradnia kellett volna (pl. Sportcsarnok) és jött helyére egy teljesen alkalmatlan figura, viszont maradt, akinek mennie kellett volna (pl. Vgü).

Megalázó procedúrák sorozata kísérte az ügyeket (Oigsz, Tv) és még előttünk van az iskolaigazgatók újra pozicionálása, választása. Az eddigi hangok alapján elég drasztikus elképzelések körvonalazódnak (pl. Pataki-Csank csere stb…).

A személycseréket tisztázatlan eredetű és homályos, eredményeiket tekintve nem nyilvános „átvilágítások” alapozták meg. Elrettentő példája a Városháza (amúgy egyébként indokolt) átvilágítása, amiről nem tudott a hivatalvezető főjegyző és az átvilágító cégnek nincs erre a tevékenységre engedélye, jogosítványa.

A hivatalon belüli személycserék minőségileg (oktatási iroda) tragikusak, az új egységekről (városfejlesztési iroda, benne Séra Tamással pl.) pedig vagy jót vagy semmit. Itt ezzel be is fejeztem.

Közgyűlés
Megállapítható, hogy a Közgyűlési szereplők jó része egyrészt teljesen felkészületlen, másrészt alkalmatlan erre a feladatra (bár ez a „bölcs döntés” következménye természetesen), harmadrészt az első ciklust idéző kaotikus állapotokban „dolgozik”.

Bizonytalansági tényező dr.(?) Fenyvesi pozíciója (meddig tartják és miért?). Nehezen megjósolható Eötvös jövőbeni szerepe. A politikai vezetésben egyetlen hozzáértőként a tűrőképességének és lojalitásának (már-már feszegetett) határa lassan kérdéses.

Nem érthető a legnagyobb ellenzéki frakció, az Mszp töketlensége. Az első fél év 5-6 „magas labdájából” mindössze a diplomaügy körüli halvány reakció említhető. Egy komoly és felkészült, hozzáértő politikai erő akár már a vezetés lemondatását is kikényszeríthette volna.

Teljes a bizonytalanság a hivatalon belül is, mert a kezdeti csendet egyre jobban borzolják a háttérből hallatszó hangok. Ilyen a jegyzőcsere és az azt biztosan követő belső átrendezés.

A döntéselőkészítő munkára leginkább az ad-hoc jelző alkalmazható. Az előterjesztések színvonalukban silányak, nem egy esetben pedig súrolják a törvényesség határait.

Összegzés
Ez a hirtelen ötlettől vezérelt és mintegy másfél óra alatt megszületett helyzetkép értelemszerűen nem teljes és nem tökéletes. Arra azonban remélem feltétlenül alkalmas, hogy legalább bennünket gondolkodásra késztessen.
Rátok vár, hogy kerek egésszé tegyük.

Salgótarján, 2007. június 1.
Ercsényi Ferenc

 

 

Interpelláció
Tárgy : A Salgótarjáni Sportiskola Egyesület pályagondjai

Tisztelt Polgármester Asszony !

A Nógrád megyei Hírlap közelmúltban megjelent számában olvashattunk egy nyílt levelet, amely a Salgótarjáni Sportiskola Egyesület működési körülményeivel foglalkozik.

Ennek kapcsán várunk választ az alábbi kérdéseinkre:
1.) Támogatja-e a város Önkormányzata bármilyen formában az Egyesületet? Az esetleges támogatás alá értendő a hivatali belső költségvetésből, vagy intézményi költségvetésből folyósított támogatás is.

További kérdéseink arra az esetre vonatkoznak, ha juttatunk támogatást az Egyesületnek.
2.) Éves szinten milyen mértékben?
3.) Ki rendelkezik/ett a támogatás odaítéléséről?
4.) Ki a támogatott?
5.) Létezik-e „támogatási/együttműködési megállapodás”, milyen feltételekkel történik a támogatás, létezik-e felhasználási kötöttség?
6.) Tényszerű-e a Szülői Közösségek azon észrevétele és kifogása, hogy a városi Sportegyesület nem használhatja a Város sportpályáját?

Ha a megállapítás tényszerű, úgy további kérdéseink:
7.) Ki(k) dönt(enek) a tóstrandi létesítmény használatáról, ki(k) határozza(ák) meg az igénybevevői kör összetételét?
8.) Rendelkezünk-e befolyással a létesítmény használatát illetően, milyen mértékben?
9.) Helyesnek tartja-e, hogy a Város sportpályáját a Város sportegyesületei nem, vagy csak korlátozott mértékben használhatják?
10.) Milyen döntések meghozatalára van szükség a probléma megoldása érdekében?
11.) Meg kívánja-e hozni az Önkormányzat ezeket a döntéseket?

Köszönöm megtisztelő válaszát!

Salgótarján, 2007. szeptember 07.

Üdvözlettel:
Ercsényi Ferenc
Szabad Demokraták Szövetsége
Önkormányzati képviselő

 

 

Kutyakomédia

Immáron második alkalommal „nem sikerül” egy időben kiírt szakmai pályázat elbírálása során kiválasztani a szépszámú jelöltek, pályázók közül a legalkalmasabbat.

Elsőként az OIGSZ vezetői álláshelyére jelentkezők esetében voltunk több mint érdekes helyzetben, és a kialakult szituáció eredményeképpen ma sincs vezetője az intézménynek. Következik az új pályázat kiírása, új elbírálás stb..

A minap a Városi Televízió igazgató álláshelyének betöltésével kapcsolatban hozott a Közgyűlés szerintünk megalázó helyzetbe komoly, felkészült és ambiciózus pályázókat. Mindezt azért, mert az illetékes bizottság, jelesül az Oktatási-, Kulturális és Sport Bizottság vezetője finoman fogalmazva sem állt feladata magaslatán.

Pedig a feladat nem túlságosan bonyolult: x számú jelentkezőből ki kell választani a legjobbat!
Feltéve persze, hogy tényleg ez a szándék és nem valami olyasmi, amire gondolni sem akarunk.

Tény, ami tény: Salgótarjánban „sikerült” devalválni a közintézmények vezetésére kiírandó pályázatok értékét és komolyságát, „sikerült” elérni, hogy lassan komoly szakember ezekre nem fog jelentkezni, hiszen ki akarja magát kitenni megalázó procedúráknak, és nem utolsósorban „sikerült” megingatni sokak demokráciába vetett hitét és bizalmát.
Ezért bizony kár volt!

Salgótarján, 2007. április 24.
Ercsényi Ferenc

 

 

Megszólalt az alpolgármester Úr!

A napokban kétszer is megszólalt a helyi sajtóban Fenyvesi Gábor alpolgármester Úr. Sajnos időnként méretesen nagyokat tévedett.

Nézzük először az ún. „diplomaügyében” olvasható gondolatait, melyekben a problémát „politikai sakkjátszmának” illetőleg „jogi „anomáliának” tekinti. Alpolgármester Úr figyelmébe ajánljuk az alábbi gondolatmenetet:
Magyarországon él és dolgozik, mondjuk 5000 fogorvos. Ebből következik, hogy a maradék közel 10 millió honfitársunk viszont nem fogorvos, hanem például postás, mozdonyvezető vagy éppen bolti eladó. Vagy bármi más.
Nos, vélhetően nagyon olyan kevés olyan magyar mondjuk vasutas van, aki ne tudná saját magáról, hogy ő most konkrétan vasutas. Még kevesebb olyan vasutas lehet, aki mozdonyvezetés közben, ennek ellenére még azt is hinné magáról, hogy ő bizony mégis inkább fogorvos. Végül elenyésző lehet, azon vasutasok száma (saccoljuk úgy nulla körülire), akik ezek után azt is állítanák magukról, hogy ők bizony minden látszat ellenére márpedig mégiscsak fogorvosok. Eddig mindez azonban csak feltételezés.
Abban viszont kifejezetten biztosak vagyunk, hogy egyetlen vasutas, pedagógus, vagy tűzoltó sem az ügyészségtől várja, hogy közöljék vele: komám, ha eddig nem tudtad volna, mi most megmondjuk neked a tutit, te bizony vasutas (pedagógus, tűzoltó) vagy és sajnos nem agysebész.
Szóval nem olyan túl bonyolult ez alpolgármester Úr!

A másik nyilatkozatában tudatta a salgótarjániakkal, hogy nem tőlük kell félteni Salgótarjánt. Nos ez az interjú már egy kicsit tartalmasabb. Van benne igazság, van benne tévedés és van benne hiba.

Igaz az, hogy a Fidesztől nem kell a tarjániakat félteni, ebben mi, liberálisok is bizonyosak vagyunk. Ugyanis hisszük és reméljük, hogy a Fidesz valóban nem akar semmit sem tenni a város ellenében. Ha ezt nem hinnénk, akkor a demokráciában sem hinnénk.

Tévedés az a kijelentése, hogy „lassan földönfutóvá válik az egész ország”. A helyzet az alpolgármester Úr, hogy ma Magyarországon él igen tekintélyes számú jómódú ember, család. Ők nem azért élnek jómódban, mert éppen XY a miniszterelnök, vagy éppen melyik formáció kormányozza hazánkat. Ők a munkájuk, a szerencséjük, örökségek, netán ügyeskedésük révén váltak gazdaggá. Ők talán mégsem földönfutók. Sokkal, de sokkal többen élnek közöttünk olyanok, akik nem gazdagok ugyan, de szerencsére a szegénységtől is távol vannak. Őket is inkább nevezzük középrétegnek, mint földönfutóknak. És végül valóban nagyon sokan sodródtak a szegénység, a létminimum határára, vagy sajnos még azon is túl. Velük, rossz helyzetbe kerül honfitársainkkal, azonban nem példálózni kell alpolgármester Úr. Rajtuk inkább segíteni kötelesség!

És végül hiba az, hogy Fenyvesi alpolgármester Úr képtelen disztingválni különböző szerepei között. Az ugyanis, hogy FG magánemberként mit gondol az éppen regnáló kormányról, az a szíve joga. Az, hogy ezt nyilvánosságra is hozza: az demokratikus alapjoga. Politikusként FG ismét csak bármit gondolhat és mondhat az aktuális kormányról, reagálhat (persze az alkotmányosság keretein belül) annak intézkedéseire: ez politikai alapjoga. Alpolgármesterként ellenben Önnek nem a fan-clubhoz kell pusztán beszélnie! Az Ön mondandójának egyformán kell szólnia a településen élő szocialista, kommunista, liberális, jobboldali stb… elveket, nézeteket valló összes városlakóhoz. Ön ugyan kommunikációs szakember, de azért úgy tűnik mégiscsak el kell árulnunk egy titkot: ez ugyanis az alapja az érdekérvényesítésnek és az együttműködésnek.

Ercsényi Ferenc

 

 

Utoljára az alpolgármesterről

 

Mivel a tegnapi Közgyűlésen egy meglehetősen színvonaltalan (pontosabban: szánalmasan színvonal alatti) vita alakult ki Fenyvesi Gábor „diplomaügyében”, ezért megkísérlem pontosan, többé-kevésbé szó szerint megismételni az ott elmondott álláspontomat.

Elmondtam azt, hogy szerintem Fenyvesi Gábornak minimum három ok miatt kellene távoznia Salgótarján politikai közéletéből.

1.) FG szavának többé nincsen súlya, hitele. Tegnaptól fogva komoly ember nem ül le FG-vel tárgyalni. Ha mégis –mert muszáj- meg kell ezt tennie, akkor sem tudja komolyan venni, értékén kezelni. Márpedig egyetlen település sem engedheti meg a luxust, hogy második számú vezetője szavainak, kijelentéseinek ne legyen tekintélye, ereje.

2.) Elmondtam, hogy magam meggyőződéses liberálisként is néhány tekintetben konzervatív álláspontot képviselek. Például abban, hogy egy helyi elöljárónak (polgármesterek, képviselők), egy vezető grémiumnak példát kell mutatnia. FG többé nem példa.
Ha Te holnap szabálytalanul parkolsz (ami azért kisebb vétség, mintha diplomát találnál ki magadnak) és megkapod a Városházától a mikuláscsomagodat, akkor holnapután nyugodtan bemehetsz a házba. Leteheted a pakkot FG asztalára és szépen halkan megkérdezheted: hogy „Te akarsz engem, ezért megbüntetni? Te, aki…”. És erre nincsen válasz. No pláne jó válasz.

3.) És végül elmondtam, hogy a legfontosabbnak számító érvet is. A közvélemény (leszámítva a biztosan létező Fenyvesi-fan Klubot) felé FG görcsös ragaszkodása a pozíciójához ÜZENET.
Azt üzeni, hogy „ezeknek” mindent lehet, „ezek” mindent elsikálnak, „ezeknek” nincs önkontrolljuk, „ezek” semmiért sem vállalják a felelősséget. És ebbe az „ezekbe” beletartozik minden helyi politikus. Ezt pedig én kikérem magamnak! Engem (és még jó pár politikustársamat is persze) FG miatt senki nem bélyegezhet meg.

Választ, reagálást Fenyvesi Gábortól nem kaptam.

Ercsényi Ferenc

 

 

Futballpályát üzemeltet a Tarjánhő Kft.!

Salgótarján Közgyűlése, Polgármester Asszonyunk előterjesztésére, a városvezető Fidesz-Mdf frakció „szokásos szavazógépes megfontolt és kritikátlan mérlegelése” után elfogadta az alábbi, szinte hihetetlen javaslatot.

A Tóstrandi sportlétesítmény üzemeltetője a jövőben a Tarjánhő Kft. lesz!

Leghatározottabb véleményem, hogy ez nem egyéb, mint a közpénzek (városunkban újabban megszokott) nyilvánosság előli eldugása, egy normál logikával felfoghatatlan elképzelés. A javaslat indokaként (?) annyi hangzott el, hogy az egyébként e célból fenntartott és működtetett, 100%-s önkormányzati tulajdonú Sport és Létesítmény Kht.-nak nincs elég pénze (értsd: nem kap elég önkormányzati támogatást!) ahhoz, hogy a focipályát üzemeltesse! Ezért ezt a pénzt egy szintén 100%-s önkormányzati tulajdonú távfűtőcég(!?) kapja, fizeti, kezeli!

Álláspontom szerint egy focipálya üzemeltetése az majdnem olyan bonyolult, mint egy barlangrajz, nagyjából az alábbiakat kell hozzá megtenni egy normális városban:

* Felmérni, hogy éves szinten mibe is kerül (vízórák és villanyórák stb... leolvasása, némi szorzás, etc..)
* Megnézni, hogy van-e ennyi pénzünk (jelentem: van)
* Megnézni, hogy akarunk-e ennyi pénzt erre a célra költeni (jelentem: akarunk)
* Megnézni, hogy van-e hozzáértő szakembergárdánk, szervezetünk (jelentem: állítólag van, méghozzá a már említett Sport és Létesítmény Kht.)

Ugyanezt a nem túl bonyolult folyamatot kell elvégezni az esetleges felújítások, karbantartások esetében is. Ha mindezt úgy nagyjából egy hét alatt elvégeztük, akkor már csak a végleges döntést kell meghozni, aminek eredményeképpen éves szinten X millió forintot erre a célra fordítunk.

Ehelyett Salgótarján városa ugyanezen X millió forint felét évente a Tarjánhő Kft-nek fizeti, amelyik a hiányzó összeget a saját költségvetéséből pótolja.

Mik a legfőbb gondok ezzel a (Ricler Katalin képviselőtársam szerint kifejezetten örömteli) konstrukcióval?

* A szükséges összeg nem lesz kevesebb, csak jóval nagyobb, bonyolultabb és ezáltal ellenőrizhetetlenebb utat jár be. RK-nak szíves figyelmébe: teljesen mindegy, hogy egy összeget egy vagy több zsebből fizet ki, a végeredmény ugyanannyi lesz.

* Bekerül egy, a rendszerben teljes mértékben testidegen szereplő. A Tarjánhő Kft.-nek lenne úgy nagyjából ezer teendője a városban, ezek között biztosan nem szerepel egy focipálya üzemeltetése és fenntartása.

* Miután mindezek ellenére a cég üzemelteti a pályát, azt természetesen ingyen és azonnal tovább is adja használatba az SBTC-nek. Ezzel nem lenne gond, ha nem lennének személyi összefonódások a klub és a cég között. De mivel vannak, ezért egyelőre ki nem mondott kérdések is vannak.

És ami a legszebb: a Tarjánhő –üzleti alapon- műfüves pályát akar ott kialakítani, amelyhez nagyon sok 10 millió forint hitelt akar felvenni.

Nem elég, hogy az alaptevékenységéből (fűtés!) származó bevételét / nyereségét nem fejlesztésre, béremelésre, tartalékképzésre stb.. fordítja, ehelyett hitelt vesz fel futballpálya építésére és üzleti alapú működtetésére!

Mindezt akkor, amikor a vízcsapból is a közelgő, teljes Európát veszélyeztető energiaválság réme folyik, drasztikus és úgy néz ki elkerülhetetlen áremelkedések formájában. Ebben a várható helyzetben egy felelős városvezetés és annak cége minden eszközzel a várható nehézségekre készül, arra dolgoz ki valamiféle elképzelést.

Kivétel már megint Salgótarján!

Ercsényi Ferenc

 

 

Kérdés a külföldi utakról

Tisztelt Polgármester Asszony!

Az önkormányzat által szervezett legutóbbi „tanulmányút” széles körben váltott ki elégedetlenséget, annak hírére a városban számos „legenda” kezdett terjedni az önkormányzati szereplők és a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak különböző külföldi utazásairól.

A helyzet tisztázása és pontosítása érdekében kérem tájékoztatást adni, hogy polgármesteri tisztségének betöltése óta hivatali/önkormányzati kereteken belül milyen külföldi utazásokra került sor.

Amennyiben megoldható úgy az:

Úti cél (ország, település)
Utazás célja (testvérvárosi, kulturális, sport, gazdasági, jutalom, egyéb ...)
Időpontja
Résztvevők
Utazás költsége
Utazás költségviselője

adatainak feltüntetésével.

Segítő együttműködését előre is köszönöm!
Salgótarján, 2008. október 16.

Üdvözlettel:

Ercsényi Ferenc
Önk. képviselő

 

 

Salgótarján évértékelés

Petőfi Sándor : Pató Pál úr (részlet)

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"
Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Szabad Demokraták Szövetsége
2008. február 21.

 

 

A párbeszéd igénye (persze hiába)

Tisztelt Polgármester Asszony!

Remélem, egyetértünk: ahhoz, hogy Salgótarján városa elinduljon a kívánatos fejlődés útján összefogásra van szükség. Összefogásra –rengeteg egyéb szereplő mellett természetesen- a város Közgyűlésének szereplői között is. Összefogásra minden létező és fennálló elvi, ideológiai és politikai különbözőségünk ellenére is.
Salgótarján városa előtt állnak szépszámmal olyan feladatok, amelyeket csak és kizárólag a közös akarat, a közös gondolkodás segítségével lehet megoldani.

Polgármester Asszony!

A Közgyűlés Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságának mai, február 7.-i ülésén a Fidesz frakció önkormányzati képviselője, Szabó Péter teljesen indokolatlan, oda semmilyen formában nem illő, (személyes véleményem szerint ráadásul otromba), a kormánypárti szereplőket mélyen sértő megjegyzéseket tett, mondatokat mondott.

Képviselő Úr olyan tartalmú kirohanást intézett, amely komolyan veszélyezteti az eddig sem optimális mértékű együttműködést.

Mivel remélem, hogy egy ugyan negatív folyamatnak azért még megfordítható fázisában vagyunk, ezért azt javaslom:

a Közgyűlés pártjainak önkormányzati vezetői egy kötetlen, az indulatok és a felesleges vádaskodások elszabadulásának, egymás sértegetésének egyszer és mindenkorra történő megakadályozását megcélzó beszélgetésen jelöljék ki a pontot: eddig és így van a vita, itt a határ, ott pedig kezdődik a közös munka.

Polgármester Asszony!

Kérem, fontolja meg javaslatomat és tegye meg a négyoldalú találkozó mielőbbi létrejöttéhez szükséges lépéseket!

Salgótarján, 2008. február 07.

Üdvözlettel:
Ercsényi Ferenc
Szabad Demokraták Szövetsége

Kapják:

Dóra Ottó Mszp
Eötvös Mihály MDF

 

 

Aki dolgozik és dönt.....

Aki dolgozik és dönt, az hibázik is, ez természetes. Nem kivétel ez alól a politikus, a városvezető sem. Salgótarján polgármestere sem.
Az azonban nem mindegy, hogy egy hibát elismerünk-e vagy megpróbáljuk magyarázni a tévedést.

Salgótarján polgármestere (a város szerinte „megnyomorított” gazdasági helyzete ellenére) 2 millió forintot adott (vajon honnan?) egy háromszereplős kamaradarab színházi bemutatójára. Az előadásra 44 (!) fizető néző váltott jegyet, ez 45 ezer forint/nézőt jelent! Ehhez kérte a Közgyűlés utólagos jóváhagyását.
A döntés helyességét, megfontoltságát, indokoltságát firtató kérdésünkre a polgármester az egyedi, senkivel nem egyeztetett döntését már-már kultúrtörténeti magasságokba emelte, mintegy misszióvá minősítve a magyarázhatatlant.
Sokkal emberibb lett volna, ha csak annyit mond, hogy: igen, ez a döntésem nem biztos, hogy helyes volt. Nem olyan nehéz ezt kimondani, egyszer meg kellene talán próbálni!

A most elfogadott „kulturális koncepció” kapcsán pedig megjegyezzük, hogy az anyagnak számos haszna és előnye van. Fontos, hogy jól és összeszedetten foglalja össze a város múltjának és jelenének kulturális életét, azok fontosabb szereplőit, eseményeit, hagyományait és megőrzendő értékeit.

Az anyag baja szerintünk sajnos a jövővel van. Alapvetően nem hisszük, hogy (bármennyire is szeretnénk egyébként) Salgótarjánból „Fesztivál-város” lesz a belátható jövőben. Ez az elképzelés egy ma még megalapozatlan légvár, a „merjünk nagyot álmodni” kategóriába tartozó kommunikációs trükk. Emlékezzünk csak: 6 évvel ezelőtt „iskolaváros” akartunk lenni. Szerintünk álmodni otthon és éjszaka kell, a nappalok a munkára valók.

Nehezen érthető továbbá, hogy miért koncepcionális kérdés egy újonnan megépítendő (?) salgótarjáni színházépület terve. Ennél az elképzelésnél három konkrét kérdésre kell előzetesen választ kapni: 1.) van-e rá valós igény?, 2.) van-e rá pénzügyi lehetőség?, 3.) van-e pénzünk a fenntartásra, működtetésre? Ha bármelyik kérdésre a válasz nem, akkor koncepcionálisan sem érdemes tovább foglalkozni az elképzeléssel.

Hasonló kategória a majdan létrehozandó „városi rendezvényiroda” ötlete is. Egyrészt, mert állítólag (ezt a tarjáni tv-ből tudjuk csak) már létrejött. Ha ez igaz, akkor mindezt koncepcionálisan beállítani meglehetősen álságos. Másrészt, hova és hogyan illeszkedne be az „új” szervezet a meglevő struktúrába? Minderre az illetékes bizottság ülésén is kértünk választ, ami elég furcsára sikeredett, nagyjából úgy foglalható össze, hogy: „még nem tudjuk hova, hogyan és miért”.

A helyes sorrend szerintünk az élet bármely területén: elképzelés, terv, koncepció, megvalósítás.

Ismét az ellenkezőjét tapasztaltuk.

Ercsényi Ferenc
SZDSZ
Önk. képviselő

 

 

Interpelláció
Tárgy : Március 15. úti lépcsőfelújítás

Tisztelt Polgármester Asszony !

A város Önkormányzata az ÉMRTF pályázati forrásaiból (HÖF-CÉDE) 5.966.640.- Ft támogatást kapott a Március 15. úti lépcső felújításához.
A saját erővel (1.491.660.- Ft) együtt a munkálatok összesen 7.458.300.- Ft-ba kerültek.

Mindezek alapján egy (azaz egy !) lépcsőfok felújítása a városnak, az államnak 257.182.- Ft-ba került!

Ennek kapcsán várunk választ az alábbi kérdéseinkre:
1.) Ki volt a kivitelező és milyen kiválasztási eljárás eredményeképpen nyerte el a megbízást?
2.) Nem tartja-e irreálisan magasnak ezt a költséget?

Köszönöm megtisztelő válaszát!

Salgótarján, 2009. augusztus 11.

Üdvözlettel:
Ercsényi Ferenc
Önkormányzati képviselő

 

 

 

Salgótarján 2010. évi költségvetésének margójára


Salgótarján város Polgármestere beterjesztette a város 2010. évi költségvetését, amit a városvezető FIDESZ-KDNP-MDF koalíció szó nélkül elfogadott.

Magáról a költségvetésről tartalmilag nem érdemes különösebben beszélni. Mit is lehetne mondani arról a büdzséről, aminek legfontosabb eleme, hogy a négy évvel ezelőtti helyzethez képest meghatszorozza a város eladósodottságát. Amivel nem önmagában az eladósodottság mértéke a legnagyobb baj, hanem az ebből következő kilátástalanság, és a következő önkormányzat számára kijelölt nyomorúságos kényszerpálya.

Önkritikusan belátom: amikor közgyűlési hozzászólásomban hiányoltam valamiféle (bármiféle) jövőképet, amelyet egy költségvetésnek azért illene tartalmaznia, akkor hibáztam. Miféle jövőképet tartalmazhat egy ilyen költségvetés?

Ez a költségvetés nem szól(hat) a jövőről, mint ahogy nem szól a múltról sem. Ez a költségvetés ugyanis nem kizárólag egy „átlagos”, éves költségvetés. Ez bizony egy önkormányzati ciklus utolsó évének büdzséje, amelynek legalább nyomokban kellene építkeznie az előző három év tevékenységére, eredményeire, az ekkor beindított folyamatokra.

És amikor ezt kifogásoltam, akkor megint hibáztam. Mi a csudát lehet építeni ugyanis egy árva szökőkútra?
Ebből a költségvetésből a fentieken, vagyis a jövőn és a múlton túl még legalább két dolog azért hiányzik, de nagyon. Az egyik a felelős várospolitikusi gondolkodás. Félreértés ne essék: azért mert valaki kijelenti (például mindennap kétszer a helyi televízióban), hogy ő márpedig így cselekszik, attól ez még nem biztos, hogy így is igaz. Ezt ugyanis leginkább a tettek bizonyíthatják. Azok pedig nem voltak és ma sincsenek.

A másik, ami számomra elfogadhatatlanul hiányzik, az a partnerség teljes hiánya. Lehet ezt a kormányt szeretni, vagy éppen utálni. Azonban nem árt tudni, hogy a városban idén megvalósuló vagy elkezdődő fejlesztésekhez a kormányzat különböző forrásokból 1700 millió forint támogatást (70. oldal, 10. számú melléklet) biztosít. Mindezt mindössze (átlagosan) 21% önerő biztosítása mellett. Talán egy árva félmondatot ez is megérdemelt volna, az állandó szidalmazás és panaszkodás helyett. Ám mi ezzel az igazi gond? Mi, liberálisok három éve mondjuk, bár sajnos süket füleknek szóltunk, hogy minden lehetséges forintot pályázati önerő biztosítására kell fordítani. Futotta itt az elmúlt három évben tanulmányutakra, a semmittevés propagandájára, polgármesteri kabinetre, udvari fotósra és újságíróra, mindenre. Ha ezt a három év alatt igen tekintélyesre rúgó összeget az általunk javasolt célra fordította volna a város vezetése, talán nem itt tartanánk.
Szerintem ez lett volna a helyes várospolitika.
De ez a hajó már elment. Ennyit azért érdemes az idei költségvetéshez hozzáfűzni. Talán.

Ercsényi Ferenc
Önkormányzati képviselő
Liberális Salgótarjánért Egyesület